A hatodik bolygó tízszerte nagyobb volt.
Egy öregúr lakott rajta, és óriási könyveket írt.
- Hohó! Itt egy kutató! - kiáltott föl, amikor
megpillantotta a kis herceget.
A kis herceg leült az íróasztal szélére. Egy
kicsit lihegett. Annyit utazott már!
- Honnét jössz? - kérdezte tőle az öregúr.
- Mi ez a nagy könyv? - kérdezte a kis herceg.
- Mit csinál itt uraságod?
- Geográfus vagyok - felelte az öregúr.
- Mi az, hogy geográfus?
- Tudós, aki tudja, hol vannak a tengerek,
folyamok, városok, hegyek és sivatagok.
- Ó, ez nagyon érdekes - mondta a kis herceg.
- Végre egy igazi mesterség!
Körülpillantott a geográfus bolygóján. Ilyen
fölséges bolygót még sosem látott.
- Hát ez nagyon szép - mondta. - Óceánok is
vannak rajta?
- Azt én nem tudhatom - felelte a geográfus.
- Ó! - mondta a kis herceg csalódottan. -
És hegységek?
- Azt én nem tudhatom - ismételte a geográfus.
- És városok és folyamok és sivatagok?
- Azt szintén nem tudhatom - felelte a geográfus.
- De ha egyszer geográfus!
- Az igaz - felelte a földrajztudós -, viszont
nem vagyok kutató. Kutatóim, sajnos, egyáltalán nincsenek. Hogy jönne egy
földrajztudós ahhoz, hogy elinduljon, és számba vegye a városokat és folyamokat,
hegységeket és tengereket, óceánokat és sivatagokat? A geográfus sokkal
fontosabb ember annál, semhogy ide-oda kószáljon a világban. Ül a dolgozószobájában,
és fogadja a kutatókat. Kikérdezi őket, és lejegyzi emlékeiket. Aztán ha
valamelyiknek az emlékeit érdekesnek találja, vizsgálatot indíttat az illető
kutató erkölcsi megbízhatóságát illetőleg.
- Hát azt meg miért?
- Azért, mert ha egy kutató hazudnék, annak
végzetes következményei lennének a földrajzkönyvekben. Valamint annak is,
ha egy kutató többet innék a kelleténél.
- Miért? - érdeklődött tovább a kis herceg.
- Mert aki részeg, az duplán lát. Így a földrajztudós
két hegyet tüntetne föl ott, ahol a valóságban csak egy van.
- Ismerek valakit - mondta a kis herceg -,
akiből nagyon rossz kutató lenne.
- Lehet. Nos, ha a kutató erkölcsisége kifogástalannak
bizonyul, következik fölfedezésének a megvizsgálása.
- Elmennek megnézni?
- Nem, nem. Az túl bonyodalmas lenne. hanem
fölszólítják a kutatót, hogy szolgáltasson bizonyítékokat. Ha például egy
nagy hegy fölfedezéséről van szó, megkívánják tőle, hogy mutatóba szép,
nagy köveket hozzon belőle.
Hirtelen izgalom vett erőt a geográfuson.
- De te, te nagyon messziről jöttél! Te kutató
vagy! Írd le nekem a bolygódat!
Azzal fölütötte lajstromkönyvét, és hegyezni
kezdte a ceruzáját.
A kutatók elbeszéléseit ugyanis először ceruzával
jegyzik le. Megvárják, míg bizonyítékokat szolgáltat, és csak akkor következik
a tintával való lejegyzés.
- Nos? - kérdezte a tudós.
- Ó! - mondta a kis herceg. - Az én bolygóm
egészen apró, nincs rajta semmi különös. Van három vulkánom; kettő működik,
egy kialudt. Bár sosem lehet tudni.
- Sosem lehet tudni - mondta a geográfus.
- Egy virágom is van.
- A virágokat nem jegyezzük föl - mondta a
geográfus.
- Miért nem? Hiszen az a legszebb rajta!
- Mert a virágok múlékonyak.
- Mit jelent az, hogy "múlékony"?
- A földrajzkönyvek - mondta a földrajztudós
- a világ legértékesebb könyvei. Nem avulnak el soha. Fölöttébb ritkán
fordul elő, hogy egy hegy megváltoztassa a helyét. Fölöttébb ritka dolog
az is, hogy egy óceánnak kiapadjon a vize. Mi csak örök dolgokat írunk
le.
- De a kialudt vulkán egyszer csak működni
kezdhet - szólt közbe a kis herceg. - Mit jelent az, hogy "múlékony"?
- Számunkra teljességgel mindegy, hogy egy
vulkán kialudt-e, vagy működik - felelte a geográfus. - Nekünk csak a hegy
számít. Az pedig nem változik.
- De mit jelent az, hogy "múlékony"? - makacskodott
a kis herceg, mert ha egyszer föltett egy kérdést, nem tágított tőle soha
többet.
- Azt jelenti, hogy előbb-utóbb megsemmisül.
- Az én virágom előbb-utóbb megsemmisül?
- Úgy bizony.
"Múlékony a virágom - gondolta a kis herceg
-, s mindössze négy tüskéje van, hogy a világtól védekezzék! És én magára
hagytam otthon!"
Most érzett először valami lelkifurdalás-félét.
De nyomban összeszedte magát.
- Mit tanácsol uraságod? - kérdezte. - Milyen
bolygót látogassak meg!
- A Földet - felelte a földrajztudós. - Jó
híre van...
A kis herceg útra kelt, de közben egyre a
virágjára gondolt.
|
Vote for polarhome |
