19.


     A kis herceg fölkapaszkodott egy hegyre. Életében nem látott még más hegyet, mint a három vulkánját, de azok éppen csak a térdéig értek. A kialudt vulkánját zsámolynak használta. "Egy ekkora hegyről - gondolta - egyetlen szempillantással látni fogom az egész bolygót meg az összes embert." De nem látott egyebet, mint tűhegyes sziklacsúcsokat.

     - Jó napot! - mondta találomra.
     - Jó napot!... Jó napot!... Jó napot!... - válaszolta a visszhang.
     - Ki vagy? - kérdezte a kis herceg.
     - Ki vagy... ki vagy... ki vagy... - felelte a visszhang.
     - Légy a barátom, olyan egyedül vagyok - mondta.
     - Egyedül vagyok... egyedül vagyok... egyedül vagyok - felelte a visszhang.
     "Milyen furcsa bolygó! - gondolta a kis herceg. - Milyen száraz, milyen hegyes, milyen sós. És az embereknek nincs semmi képzelőtehetségük. Folyton csak azt szajkózzák, amit mondanak nekik... Nekem otthon volt egy virágom: mindig ő kezdte a beszélgetést..."
 



[legal] [privacy] [GNU] [policy] [cookies] [netiquette] [sponsors] [FAQ] [man]
Polarhome, production since 1999.
Member of Polarhome portal.


Vote for polarhome
Free Shell Accounts :: the biggest list on the net